Búcsúcsók

Jó estét földlakók!
Egy kis újdonsággal érkeztem, egy teljesen új történettel, ami most jelenleg megy a fejemben, ezért gondoltam megvalósítom.
Legyünk ott is minél többen! :)

Búcsúcsók

Ötödik × Idegen

Massive thankie a díjért Naomi S. - nek, akit ITT tudtok elérni. ☺

SZABÁLYOK:

× írj magadról 10 dolgot

× válaszolj 10 kérdésre

× tegyél fel 10 kérdést

× küldd tovább 10 embernek

TEN DOLOG ABOUT ÉN: (amúgy ez érdekel bárkit is?lel)

× most éppen kakaót iszom.

× meglepő módon, hiszitek vagy sem, éppen 10 dolgot írok magamról ide

× imádom a kisállatokat. felnőtt koromig tartani fogok valami kisállatot. utána már többet. 

× legjobb szilveszter

× na jó azért ne túlozzunk

× ez eddig mennyi?

× bevallom, nem tudok magamról írni

× MINDJÁRT SULI 

× MINDJÁRT SÍROK

× megvan? megvan. ezaz!

TEN VÁLASZOM: (nem baj, ha a kérdéseket nem írom ide? fáradt vagyok és fáj a fejem, lol) 

1. Kedvenc könyvem

Nagyon nehéz. Most éppen olvasok egyet, Gyémántfiú sorozat, most az a kedvencem. De olvastam, Simone Elkeles-től a Tökéletes kémia sorozatot, akkor az volt a kedvencem. Megszámlálhatatlan mennyiségű kedvenc könyvem van..

2. Miből merítek ihletet

Általában zenékből. Éppen ezért nem szeretek írás közben zenét hallgatni, mert akkor olyan hangulatú lesz az adott rész, amilyen zenét éppen hallgatok, és lehet hogy pont ezért lesz rosszabb. Remélem értitek, na. 

3. Kedvenc előadóművészem

Ez bizony még nehezebb. Zenében Oliver Sykes és Alex Turner, sőt ha még idesorolható, akkor Dimitri Vegas. :D Film pedig hmmmm Evan Peters és Jessica Lange.

4. Kedvenc színészem:

Lel.

5. Nézek-e még meséket

Muszáj. A barátom mesefilm rajongó, és mindig ha együtt vagyunk, és filmezhetnékünk van, akkor más szóba sem jöhet, csak mesefilm. lmfao.

6. Kedvenc tantárgyam

Talán a biológia. A rengeteg rossz közül egy elviselhető rossz..

7. Ezt mind csináltam téli szünetben:

8. Ezt kértem karácsonyra

Békességet. Naaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

9. Kedvenc sorozatom

A török szappanoperák. Meg aaa latin-amerikai szappanoperák. De a Maricsuj örök kedvenc marad. (ENYHE szarkazmust és poént tartalmazott) 

10. Ezt mind szeretném elérni az életben:

Hát.. a büfében mindig elviszik előlem a meleg csokis croissant. Azt azért jó lenne egyszer elkapni. 

Nem, amúgy gondolkodom a filmes szakmán, vagyis érdekelnek az ilyen dolgok, de azért legjobban a forgatókönyvírás vonz, csak abból nem lehet megélni, csak ha tehetséges vagy. Tehát ez nekem felejtős. 

Egyenlőre ennyire volt erőm, a rész pedig előre meg volt írva, deee majd bepótolom, megyek, készítek magamnak egy tejszínhabos kávét, hmmmmm. A kérdéseket és azok nevét, akiknek küldöm, hamarosan megírom. Tessék figyelmesen figyelni! (lehet figyelmetlenül is figyelni? what?)

Kellemes olvasást a részhez! 

BTW, HOGY TETSZIK AZ ÚJ DESIGN? 

.......................................................................................... 

Ötödik fejezet

"És azok a karok olyan biztonságban fonódtak törékeny testem köré, hogy úgy éreztem, mintha soha nem akarna elengedni…"

Heily Richards

Teljesen megfagytam, ahogy az üzenetre pillantottam, s ahogy feldolgoztam azt. Mit jelenthet ez, hogy „Segítek rajtad”? És az a titokzatos ember miért akart azzal segíteni, hogy megölte Anyát? Miért gondolta, hogy akkor minden jobb lesz?

Annyi hirtelen kérdés fogalmazódott meg bennem hirtelen, mint amennyit még sohasem tudtam volna kérdezni. Féltem odamenni Anya holttestéhez, inkább el is kaptam tekintetemet róla. Remegő kezeimmel becsuktam a hálószoba ajtaját, és igyekeztem kitörölni az emlékezetemből az előbb látottakat. Természetesen nem sikerült, tudhattam volna, hogy ez nem megy ilyen könnyen. Ajkaim száradttá váltak a hirtelen rám zúdult félelem miatt, és egész testemben remegtem.

Hallottam a bejárati ajtót csapódni, mire muszáj volt felsikítanom – talán elmém így akarta kiadni magából a feszültséget, ami az utóbbi percekben ért el. Utána pedig összefüggéstelen zokogásban törtem ki, és lerogytam a padlóra.

Örülnöm kellett volna, s – igaz, kissé bunkóság –, egy részem örült is; hiszen megszabadultam egy fájdalomforrástól, ami annyi negatív érzelmet hozott életem eddig eltöltött részébe, amit egy normális életet élő ember el sem tud képzelni.

-Heily! – egy erős férfihang ejtette ki nevemet a száján, mire összerezzentem.

-Apa? – suttogtam elhaló hangon, és még jobban összehúzódtam a földön. Az ajkamba haraptam, hallottam kemény lépteit a lépcsőn, éreztem, ahogy minden beleremeg, ahogy igyekezett fel az emeletre.

A francba! Ha megtalálja Anyát a hálószobában holtan, akkor engem fog gyanúsítani, és halálra ver.

-Láttam egy alakot kisurranni a házból. Azt hiszem, Anyáddal megmondtuk, hogy nem hívhatsz ide semmilyen idegent, ha nem vagyunk itthon! Nem hiszem el, hogy ennyire hülye vagy, hogy nem tudod felfogni! – Apa fortyogott a dühtől, szeme szikrákat szórt felém, ahogy elém sietett. – Kelj fel a földről, úgy nézel ki, mint egy hajléktalan! Merj szembenézni a tetteiddel, Heily.

A földön heverő csuklóimért nyúlt, ami miatt láthatóvá váltak a friss vágásaim, amiket tegnap este ejtettem magamon. Halkan zokogni kezdtem, tudtam, mi fog következni ez után.

-Megint megvágtad magad?! – sziszegte halkan. Fogaimat összeszorítva vártam, hogy ujjait erősen végighúzza a mély vágásokon. Már sikítani sem volt erőm, hagytam, hogy a fájdalom miatti zokogásom úrrá legyen rajtam. – Ne zokogj itt, akár egy rakás szerencsétlenség! Viseld el a fájdalmat, hiszen ezt az egészet azért csinálod nem? Hogy fájjon, akkor meg?

Másik kezével pólóm széle után nyúlt, hogy megvizsgálja a hasamat. Mondanom sem kell, nem volt a legszebb látvány, hiszen alig volt rajtam valami zsír – sőt, semmi sem volt rajtam szinte, csak bőr fedte csontjaimat.

-Gondolhattam volna… Nem szabad téged felügyelet nélkül hagyni, még a végén meghalsz nekünk.

-Szerintem nem lenne nektek baj, ha egyik reggel nem kelnék fel, nem igaz? – kissé csípősen vágtam vissza. 17 éves vagyok, itt volt az idő nem csak tűrni, és hagyni, hogy fájjon, hanem bebizonyítani, hogy „Igen is, erős vagyok!”. Akár mennyire is belül már teljesen elromlottam.

-Drága lenne a temetés – egy vigyorral az arcán vágott vissza, mire undorító arckifejezésbe torzultak vonásaim. Még egy ilyen apát! Az arckifejezésem mögött ismét előtörtek könnyeim, amiket agresszívan utasítottam vissza szemembe. Nem akartam, hogy sírni lásson, ezt az örömöt nem adtam meg neki. Azonban egyszer csak kijött rajtam minden.

- Miért teszitek ezt velem? – sírásom kiszakadt belőlem, a sokk, amit anyám hálószobájában tapasztaltam, most hatalmasodott el rajtam. – Miért viszonyultok így hozzám? Mit ártottam nektek, hogy ezt kapom vissza?

- Anyád már nem sok mindent tud veled tenni, miután megölted őt – sziszegte, a csuklómat szorította, olyan erősen, hogy még jobban zokognom kellett.

- Nem én öltem meg! – sipítottam a sírástól rekedt hangon, attól féltem, dadogni fogok, amiért pofont kapok. Egész ízemben remegtem, lábaim nem tartottak biztosan, attól féltem, összeesem, és Apa megver. Megver, mert azt hiszi, én voltam Anya gyilkosa.

- Akkor ki, a kis beképzelt szellemeid? Ébredj fel, Heily! Ez már nem az a világ, amiben te élsz, a kis csecsemőkor! Úgy bőgsz itt, mint egy szerencsétlen! Nem ríni kellene, hanem felvállalni a tettedet. Mit vétett anyád, hogy megölted őt, mi? – Apa kiabált velem, betolt a szobába, és ledobott az ágyra, pontosan Anya kihűlt, élettelen teste mellé. Hajam a vértócsába esett, de Apát ez nem érdekelte, összefüggéstelenül kiabált velem, a feje már vörös volt a méregtől, ami elvakította őt.

- Ugyan azt a sorsot érdemelnéd, mint ő! Ugyan így kellene itt feküdnöd, sőt, talán helyette kellene a másvilágban lenned! Azt érdemelnéd, nem az életet, egy ilyen lány, mint te nem érdemli meg az életet! – egész testem sajgott, eltompult a fájdalom, amit Apa keze okozott az arcomon. Sírásom kezdett komolyra fordulni, könnyek nem jöttek ki szememből, csak kiabáltam, ordítottam a belső fájdalomtól, szemeimet erősen összezárva tartottam. Nem kapálóztam. Úgy feküdtem az ágyon, mint Anya, csak zokogtam, egyre súlyosabban, Apa tenyere pedig egyre gyorsabb tempóban ütközött az arcommal.

Attól féltem, itt fogok meghalni.

Apa egyszerre abbahagyta az ütéseket, elhajolt tőlem, majd recés hangon suttogni kezdett. – Egyszerűen irritál a tudat, hogy ilyen lányom van, mint te. Egy gyilkos.

Nem tudtam már sírni, csak remegtem, mint egy infarktusos, oldalra fordultam, összegömbölyödve. Apa lépteit hallottam távolodni tőlem, de a szemeim már nem volt erőm kinyitni. Akkor nyugodtam le véglegesen, mikor hallottam a bejárati ajtót becsapódni.

*

A szobámban ébredtem. Kimerülten, fáradtan, zakatoló szívvel és aggyal. Arra vitt volna a helyes tudat, hogy elvitessem a holttestet a szomszédos szobából. Hiszen ki akarna együtt élni egy halottal a szomszédban? De nem tudtam gondolkodni. Csak feküdtem az ágyban, mint egy félhalott.

Ha testileg nem is, lelkileg biztos az voltam. Lélegeztem. A szívem vert. A vér áramlott a testemben, hiába szivárgott egyre gyorsabban a vágásaimból. Ember voltam. Csak lelkileg csonka.
Emlékszem, hogy még Anya szobájában csörgött a telefonom. Fogalmam sincs, mit keresett ott. Nem szólt bele senki, én pedig stabilis lelkiállapotom miatt csak egyetlen egy szót suttogtam, hörögtem a telefonba. Az illető ez után bontotta a vonalat.  

Nem érdekelt, hogy neszt hallottam lentről. Az se baj, ha betörő. Legalább ő elsőre megöl, és nem kell szenvednem. Csak hallgattam a lépteket, amik a lépcsőről szűrődtek be.

Azonban mikor valaki a szobámba benyitott, odafordítottam a fejem. A titokzatos ember fekete maszkot viselt, mint azok a bankrablók, kiket a hírekben lehet hallani. Talpig feketében volt, a nemzetiségét mexikóinak tippeltem meg.

Majd amikor lehúzta fejéről a maszkot, úgy éreztem, ott halok meg.

Fekete fürtök borultak a csillogó, barna fejére, ahogy felhúzta a fekete leplet. Szemei bronz csillogása találkoztak az én tompa pillantásommal, ajkai szétnyíltak, ahogy az arcomra nézett, az ütéseket vizsgálta.

- Gyere Hell – nyújtotta a kezét. – Én tényleg segítek rajtad.

És én valamilyen megmagyarázhatatlan módon hittem neki, felkeltem az ágyból, és engedtem, hogy magához húzzon, és az ölébe vegyen. Úgy cipelt le az emeletről, miközben folyamatosan az arcomat vizsgálta.

És azok a karok olyan biztonságban fonódtak törékeny testem köré, hogy úgy éreztem, mintha soha nem akarna elengedni…

.........................

Valamiféle vélemény-nyilvánítás jól esne, cukikáim :( ♥